Fogyasztói társadalom nézete.

Meghatározások[ szerkesztés ] Néhány lehetséges definíció a fogyasztói társadalomról: [1] "Fogyasztói társadalom egy olyan társadalom, ahol az egyre növekvő számú árucikkek és szolgáltatások birtoklása és használata az elsődleges kulturális törekvés, ez az egyéni boldogsághoz, társadalmi státuszhoz és nemzeti sikerességhez vezető legbiztosabb út. Az egyén önértékelése és társadalmi megbecsültsége nagyban függ fogyasztásának a társadalom más tagjaihoz viszonyított mértékétől.

Akik fogyasztói társadalomról beszélnek, általában egyetértenek abban is, hogy a fogyasztói társadalmakban a fogyasztási igény kielégíthetetlen, nincs olyan, hogy elegendő fogyasztás, a bevételek növekedésével az emberek fogyasztási igényei is monoton növekednek.

Tartalomjegyzék

A neoklasszikus közgazdasági modell és a fogyasztói társadalom[ szerkesztés ] A fogyasztói társadalom kritikusai avagy elmélészei igen gyakran a neoklasszikus közgazdaságtan alapfeltevéseivel vagy inkább annak filozófiai, morális következményével, meghosszabbításával vitázva fejtik ki nézeteiket. A klasszikus közgazdasági alapfeltevés szerint mely egyben a neoklasszikus közgazdaságtan alapvetése is a gazdaság alapszereplői a fogyasztók és a termelők.

A fogyasztók minden egyes árucikknek illetve szolgáltatásnak ismerik a számukra való hasznosságát, és fogyasztói döntéseiket az vezeti, hogy a rendelkezésükre álló bevételek alapján maximalizálják a várható hasznosságot. A közgazdaságtan bizonyítja, hogy bizonyos alapfeltevések mellett a gazdaság pareto optimális lesz. A pareto optimalitás némileg leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem létezik áruk olyan cseréje a gazdasági szereplők között, amely hasznos volna az egyik félnek anélkül, hogy káros volna egy másiknak.

A pareto optimailtás bizonyításához szükséges alapfeltevéseket vagyis egy gazdasági rendszer azon tulajdonságait, melyek teljesülése esetén a rendszer pareto optimális lesz tökéletes verseny fogyasztói társadalom nézete szokás emlegetni és az alábbiakból állnak: kellően sok fogyasztó és kellően sok, relatíve kis termelő van, az üzletbe való bekerülés költsége alacsony, fogyasztói társadalom nézete a termelők, mind a fogyasztók teljes mértékben ismerik az árakat, az eladásoknak böjt rövidlátása a vételnek nincs egyéb tranzakciós költsége, a termelők a profit maximalizálásra törekednek és különböző termelők egymással felcserélhető, "homogén" termékeket termelnek.

fogyasztói társadalom nézete

A filozófiai konklúzió, amely a közgazdasági alapvetésből levonható valahogy így hangzik: Egy társadalom végső célja hogy a lehetőségekhez mérten minden tagja számára a lehető legnagyobb mértékű jólétet, boldogságot, hasznot biztosítsa. A tökéletes verseny társadalma a pareto optimalitással biztosítja ezt, a fogyasztói társadalom pedig jó úton van afelé, hogy a tökéletes verseny társadalma legyen vagy legalábbis a legjobb úton más társadalmakhoz képest.

Navigációs menü

Röviden, a fogyasztói társadalom maximalizálja az emberek boldogságát. A fogyasztói társadalom nézete társadalom kritikusai persze tiltakoznak ez ellen a konklúzió ellen. Részben kritizálják hogy a hasznosság maximalizálását vagy a pareto optimumot a társadalom végső céljaként jelöljük meg a pareto optimum például nem vezet szükségképpen egyenlőséghez.

Másrészt úgy vélik a fogyasztói társadalom nagyon is messze van attól, hogy a tökéletes verseny társadalma legyen.

fogyasztói társadalom nézete

Az emberek gyakran nem rendelkeznek teljes információkkal arról, hogy mi hasznos a számukra és mi nem például a fogyasztás környezetkárosító hatásai, vagy hosszú távú pszichikai hatásai rejtve maradnak előttük.

Továbbá fogyasztói döntéseiket sokszor nem valami elvont hasznosságmaximalizálás, hanem olyan szociológiai tényezők befolyásolják, mint a konformitás, státuszkeresés, rivalizálás. A termelők ráadásul pl.

A fogyasztás mint szociológiai struktúra[ szerkesztés ] Fogyasztói társadalom nézete fentebb is említettük a fogyasztói társadalom kritikusai úgy vélik a fogyasztói társadalomban a fogyasztás legalábbis a szükségleteket meghaladó mértékű fogyasztás nem írható le pusztán a hasznosság maximalizálásnak, vagy a boldogság növelésének fogalmi kereteivel.

A fogyasztás szerintük a szociális élet szerves része, fogyasztás közben szociális előírásoknak, normáknak engedelmeskedünk, a társadalmi struktúrában mozgunk, ott pozicionáljuk magunkat, identitást építünk, fogyasztási szokásainkkal üzeneteket küldünk a többiek felé. Amikor valaki Mercédeszt vagy Ferrarit vásárol, akkor elsősorban nem az autó hasznossága motiválja, mint inkább az autó megvásárlása révén a társadalomban elfoglalt pozíciójának jelzése.

A ruhadivat követése inkább tekinthető mások felé küldött üzenetnek, mint belső, másoktól független igények kielégítésének. A fogyasztás hátterében álló vágyak, igények, maguk is nagymértékben a társadalom termékei, ha vannak is alapvető, a társadalomtól független emberi igények, azok általánosak és kevesek, a konkrét igények pedig nagymértékben függnek az adott társadalmi berendezkedéstől, legalábbis a szociológusok döntő többsége így gondolja.

Írta: Zahorján Ivett nov 29, A Szerk. Miképpen viszonyulnak az utcai művészek napjaink piacgazdaságához, fogyasztói világához, médiaviszonyaihoz? Mi a céljuk a közterek falaira fújt, ragasztott vizuális-textuális kommentárokkal?

A megbecsültségre, elfogadásra, tiszteletre, való vágy talán ilyen, társadalmaktól független, alapvető emberi vágy, de az, hogy a fogyasztói társadalomban elfogadottság és megbecsültség jár annak, akinek drága öltönye, jó autója, elegánsan berendezett lakása, stb. Sokan vélik úgy, hogy fogyasztói társadalom nézete fogyasztói társadalomban a legfőbb identitás képző tevékenység is a fogyasztás, az emberek oly módon választanak maguknak személyiséget, hogy árucikkeket választanak, egyéniségük formálása egy ruha, egy mobiltelefon, egy film, vagy egy rajongott filmszínész poszterének megvásárlásával történik.

Helga Dittmar kimutatja, hogy fogyasztói társadalomban az emberek szociális helyzetüktől és nemüktől függően kapcsolnak különféle értékeket ugyanazokhoz a fogyasztói javakhoz. A nők például nagyobb mértékben hangsúlyozzák a javak szociális, kapcsolatteremtő funkcióit, míg a férfiak a materiális előnyeit. A magasabb státuszú emberek absztraktabb értékeket tulajdonítanak a vásárolt javaknak, pl.

Ugyanakkor Dittmar vizsgálatában nem mutatkozott jelentős különbség abban, hogy az egyes fogyasztók mely termékeket tartják értékesnek, csak abban, hogy azokhoz milyen értékeket társítanak.

Fogyasztói társadalom – Wikipédia, Fogyasztói társadalom nézete

A társadalmi elit szerinte mindig biztosítja saját kivételezett helyzetét a fogyasztói viselkedésben is, részben azzal hogy bizonyos fogyasztási cikkek például az újdonságok csak a gazdasági elit számára elérhetőek vö. Érvényesülni meg végképp nem. Ezek tetszik, nem tetszik kényszerek! És a kényszerek szükségletek már olyan mértékben vannak jelen az életünkben, hogy azokat nem kényelmetlenségnek, csak egyszerű szükségnek, esetenként karma myopia vágynak, kívánságnak érezzük.

És mivel a társadalom képes számunkra megadni, amit csak akarunk — általában pénzért cserébe — az ipar, és a kereskedelem, biztosítja is azt! Egyfelől a kritikusok úgy vélik, a fogyasztás nem vezet az emberek boldogságához, sőt gyakran boldogtalansághoz, kielégületlenséghez, depresszióhozelmagányosodáshoz, stb. Másfelől sokan úgy látják, még ha boldogsághoz vezetne is, a folyamatos gazdasági fejlődés, amit a fogyasztói társadalom feltételez, nem fenntartható, a környezeti fogyasztói társadalom nézete túlzott kihasználásához vezet, mely előbb-utóbb a fogyasztás drasztikus visszaesését vagy az ökoszisztéma és vele az ember pusztulását, vagy a népesség számának jelentős visszaesését kell hogy okozza.

fogyasztói társadalom nézete

Bővebben: Környezetszennyezés ben a Földön élő fogyasztói társadalom nézete. A kutatók többsége egyetért azzal, hogy ez a fogyasztói mentalitás hosszú távon nem fenntarthatóés nem kiterjeszthető a világ egészére, ahogy a dalai láma egyszerűen megfogalmazta: "Hová lenne a világ, ha mindenki autóval járna? Számos kutató úgy látja, hogy a fejlett világbeli GDP növekedés, ha a gazdaság környezetkárosító hatásait is figyelembe vesszük, csökkenéssé, szegényedéssé válik.

A gazdaság környezetkárosító hatásának mérése viszonylag új keletű dolog. A GDP például nem veszi figyelembe a környezetkárosító hatásokat, vagy legfeljebb pozitív értelemben ha egy országban ihatatlanná válnának az ivóvizek, az nem jelenne meg a GDP-ben negatív tételként, viszont az ennek következtében megnövekedett ásványvíz kiadások emelnék a GDP-t.

Léteznek alternatív gazdasági mutatók pl. ISEW, ökológiai lábnyom vagy a Happy Planet Indexmelyek megpróbálják mérni a fogyasztás és a gazdaság környezetkárosító hatásait is. Arra hogy a fogyasztói társadalom miért érzéketlen a környezetszennyezésre, az ökológiai rendszer kihasználásra többféle magyarázat is létezik.

A környezetkárosítás hatásai nem azonnaliak, hanem közvetettek, a hatások sokszor csak időben jóval később jelentkeznek. A károkat a társadalom egésze, elosztva viseli, ezért nehezen számszerűsíthetőek nem jelennek meg pl.

Mivel a környezetkárosításnál az okok és az okozatok egymástól távol vannak, sokszor nem is tudjuk, hogy egy adott cselekedetünkkel fogyasztói vagy termelői döntésünkkel milyen mértékben használjuk ki a környezeti erőforrásokat. A fogyasztás nem vezet boldogsághoz — empirikus bizonyítékok[ szerkesztés ] A fogyasztói társadalom alapvetése, hogy az áruk és szolgáltatások termelésének növekedése a társadalom jólétének növekedését vonja maga után, a fogyasztás boldogsághoz, elégedettséghez, jól léthez vezet.

Az empirikus bizonyítékok nem látszanak alátámasztani ezt a feltevést.

(PDF) Fogyasztói társadalmunk VARGA ZSÓFIA | Zsófi Varga - electro-store.hu

Richard Easterlin vizsgálatai azt mutatják, hogy egy adott országban a gazdagabbak általában elégedettebbek az életükkel, minden összevetve boldogabbnak mondják magukat mint a szegényebbek. Azonban a gazdasági növekedés nem korrelál az emberek boldogságérzetével, elégedettségével. A GDP növekedése önmagában nem teszi boldogabbá az embereket. Az USA-ban például és között folyamatosan nőttek a reálbérekugyanakkor az emberek elégedettségi foka, boldogságérzete az es években tetőzött, attól kezdve folyamatosan csökkent.

A kultúrák közötti összehasonlító vizsgálatok szintén nem támasztják alá azt a feltevést, hogy a gazdagabb országokban élő emberek boldogabbak lennének Easterlin ugyanakkor megjegyzi, hogy az országok között összehasonlítások módszertanilag problémásak, hogy valaki mennyire értékeli magát boldognak az jelentős mértékben függ az adott ország társadalmi normáitól, szokásaitól, ezért fogyasztói társadalom nézete ilyen jellegű adatok különönöző kultúrák között egymással nehezen összehasonlíthatók.

Fogyasztói társadalom Fogyasztói társadalom nézete E század az emberiség egésze számára nagyobb és gyorsabb változásokat hozott, mint ez elmúlt évezredek együttesen. E változás a világ fejlett ötöde számára egyértelműen pozitív volt, a négyötödnek viszont a pozitívumok mellett válságokat és megoldhatatlan problémákat hozott.

Ahogy Daniel Goleman rámutat, "bizonyos [fejlett] országokban annak a valószínűsége, hogy egy után született ember legalább egyszer az életében súlyos depressziót fog átélni - azaz nem csupán szomorúságot fogyasztói társadalom nézete, hanem bénító levertséget, fogyasztói társadalom nézete reménytelenséget, önbizalomhiányt - nos ennek esélye több mint háromszor akkora mint nagyszüleink generációjában".

Csíkszentmihályi híres flow-elméletének egyik centrális gondolata, hogy az emberek magas fokú örömöt, intenzív boldogságélményt általában nem olyankor élnek át amikor passzívan fogyasztóként viselkednek, hanem olyankor amikor figyelmüket, pszichikai energiáikat egy kihívást jelentő feladat megoldására koncentrálják.

Kissé leegyszerüsítve úgy is mondhatjuk: egy tevékenység nem vagy nem pusztán attól válik örömtelivé hogy a tevékenység során mit kapunk, sokkal inkább attól, hogy mi magunk mit adunk bele, milyen energiákat, figyelmet, elköteleződést.

Úgy is fogalmazhatunk, az ember boldogabb tud lenni munka mint fogyasztás közben. Ez a tény persze ellentmond annak, hogy ezen társadalmak emberei általában többre értékelik, jobban vágyják a szabaidős tevékenységeket mint a munkával eltöltött időt.

Csíkszentmihályi ezt a munka paradoxonának nevezi hogy bár az emberek munka közben gyakrabban vannak a flow állapotában, vagy ahhoz közel, munkájukban mégis kevésbé motiváltak.

A paradoxon magyarázataként részben a munkával kapcsolatos kötelező kulturális attitűdöket említi amik szerint a munka szükségképp kötelező rossz, kerülendő nyűgmásrészt azt a tényt, hogy munkájukban sokan csak rövid távú célokkal tudnak azonosulni ezek a rövid távú célok, mint megoldani egy adott problémát, megszerelni egy elromlott gépet, jó feltételeket kiharcolni egy tárgyaláson biztosítják a flow-élménytde ha a távlatosabb célok a személy saját nagyobb céljaival nem egyeznek akkor összességében a munka mégsem válik vágyott tevékenységgé.

A befolyásolás legdirektebb eszköze a reklám.

fogyasztói társadalom nézete

Arra, hogy a reklámok üzenetei minél hatékonyabban jussanak el a fogyasztókhoz, külön kutatások, szakemberek vannak, önálló tudomány szerveződött. Vannak, akik szerint a reklámok hatása egyenesen depresszív, elérhetetlen célokat, irreális vágyakat keltenek tökéletes test, nagyszerűen berendezett csillogó-villogó lakás, vadonatúj autó Az anyagi javak, szolgáltatások utáni vágy kielégíthetetlen, éppen mivel nem vezet valódi boldogsághoz[ szerkesztés ] Ez utóbbi hatásmechanizmus a fogyasztói társadalom kritikusai szerint amúgy is jellemzi a konzumerizmust, a fogyasztói társadalom alapvetése, hogy a fogyasztói igények nem kielégíthetőek, bevételeik növekedésével az emberek egyre többet és többet akarnak fogyasztani.

  • A street art mint a fogyasztói társadalom kritikája | A Vörös Postakocsi Online
  •  Да вы все спятили.
  • A látásom mínusz rossz
  • Fogyasztói társadalom – Wikipédia

A vágyak kielégíthetetlensége sokak szerint éppen abból fakad, hogy a fogyasztói társadalom elégtelen eszközökkel próbál kielégíteni valós igényeket immateriális fogyasztói társadalom nézete materiális javakkalilletve, hogy az igények melyeket támaszt rövid kielégülésűek.

Depresszió növekvő mértéke a modern társadalmakban, a szociális kötelékek lazulása[ szerkesztés ] Fentebb a látás éles romlása az idéztük Goleman kutatásának eredményét, mi szerint a modern, fejlett társadalmakban jóval nagyobb a depresszió előfordulása, mint a gazdaságilag kevésbé fejlett társadalmakban.

Robert E. Lane ennek fő okát abban látja, hogy a konzumerizmus meggyengíti az embert körülvevő, biztonságot adó társadalmi támogatást, lazítja a szociális családi, baráti kötődéseket. A boldogság hajszolása persze nem teljesen vak, csak fogyasztói társadalom nézete rövidlátó.

E század az emberiség egésze számára nagyobb és gyorsabb változásokat hozott, mint ez elmúlt évezredek együttesen. E változás a világ fejlett ötöde számára egyértelműen pozitív volt, a négyötödnek viszont a pozitívumok mellett válságokat és megoldhatatlan problémákat hozott. Mi a magyarázata annak, hogy e példátlan változások ennyire kevéssé tudatosultak a közvélemény előtt? A világ közvéleményének alakításában a fejlett társadalmak váltak meghatározóvá, tehát azok, akiknél a példátlan sikerek a jellemzőek. Az pedig emberi tulajdonság, hogy az érintettek a jót soha nem tekintik minőségi változásnak.

Lane szerint azonban "egy bizonyos bevételi szint felett az emberek a megnövekedett bevételeiket nagyobb valószínűséggel költik perces látásélesség fogyasztói társadalom nézete amiket egyedül lehet fogyasztani, mint olyanokra amiket közösen. Gerald Marvell és Ruth E. Ames például egy kísérletben kimutatták, hogy a közgazdaságtant hallgató diákok kevesebb pénzt hajlamosak adni jótékony célokra és többet tartanak meg maguknak mint egyéb egyetemi hallgatók.

A folyamatosan növekvő árukészlet speciális funkciójú áruk növekedését jelenti, az emberek egyre inkább késztermékeket vásárolnak alapanyagok helyett, és legalábbis a munkájukon kívül egyre kevésbé végeznek kreatív, termelő tevékenységet.

A kreativitás korlátozottsága különösen aggasztó a gyerekek esetében. Stephen Kline szerint a karakter-játékok az olyan játékok, melyek valamilyen film, rajzfilm, sorozat, karaktereit testesítik meg nem kedveznek a gyerekek pszichés fejlődésnek.