A világkép gyakorlati és elméleti szintjei, 2. A mérhető és értékelhető tudás jellemzői

Fejléc menü 2 Szocio-Kibernetika I. Bevezetés A szocio-kibernetika eredetileg a társadalmi lét elsajátításának korszerű, funkcionalista megközelítési módja, amely a Valószínűleg a rendszerszemléletű szociológia lehetett volna ennek a tudománynak egy “természetes” csírája, a szocio-kibernetika azonban már a megjelenésekor is érettebb, általánosabb volt egy a világkép gyakorlati és elméleti szintjei társadalomtudománynál – világnézeti szempontokat érvényesített.

A szocio-kibernetika elvei szemápolási termékek teszik, hogy ez a különös elméleti forma állandóan meta-tudományként definiálja önmagát. Sohasem áll ennél fogva más tudománnyal vagy tudományos paradigmával szemben, hanem minden megjelenő elmélethez keretként illeszkedik.

Állásfoglalása, amelyet a konkrét gyakorlati helyzet határoz meg, nem tudományos igazságként, hanem munkahipotézisként működik – a szocio-kibernetika bármely elméleti modellt csak a hatékony gyakorlat lehetséges eszközeként vesz számításba.

Géczi János :: Világkép – emberkép – pedagogikum

Ebből következik, hogy a szocio-kibernetika teoretikusan és paradigmatikusan is a gyakorlat által vezérelt fejlődést képviseli. Az informatikából átvett szóhasználattal élve úgy is mondhatjuk, hogy a szocio-kibernetika rekurzívan fejleszti önmagát. Világnézeti aspektusát tekintve a szocio-kibernetika antropologikus filozófia.

Nem téveszti szem elől a filozófia általános tárgyának – legyen az lét, világ, gondolkodás stb.

A világkép gyakorlati és elméleti szintjei

C Pragmatizmus Alapelve szerint minden elvonatkoztatás emberi elvonatkoztatás, következésképpen az absztraktum megőrzi sajátos humán karakterét. Olyan ez, mintha egy festményből kivágnám az alakot, amelytől el akarok vonatkoztatni – a kivágott alak körvonalai ugyanakkor kiemelik és világosan megmutatják az alak mibenlétét.

Én, te, mi: agymosás társas társadalmi szintjei

Ami az elvonatkoztatás eredményeképpen létrejön tehát, az mindig csak a humán kontraszt. A filozófiai nézőpontok a tárgyi környezet humánszubjektív elsajátítási pozíciói. Az embernek mélyen társadalmi sajátossága, hogy szakmai, kulturális, világnézeti, hangulati stb.

Milyen tudást mérjünk és értékeljünk? A filozófia- és tudománytörténeti hagyomány alapján most két fő dimenziót emelek ki, amelyek mentén a teljesség igényével kialakított elméleti rendszerek tárgyukat általában hozzáférhetővé teszik, és e két dimenzió korrelációjaként adok egy alaptérképet a világkép gyakorlati és elméleti szintjei világnézeti tájékozódáshoz.

Az ember kettős természeteként hallottam legtöbbször emlegetni azt a szemléleti beállítottságot, ami a természettel szembeállított “második természetként” pozícionálja az ember társadalmiságát, a világkép gyakorlati és elméleti szintjei jelölve ki a filozófiai szemléleti háttérnek egy vertikális, ontológiai tengelyét – ez az összes általam ismert rendszer sajátja. Főleg ismeretelméleti megközelítésekben találkoztam kiemelt módon a másik, horizontális szemléleti dimenzióval; – a szubjektum-objektum rendszer és tárgyi környezete szembeállításaként megjelenített alaptengely mindazonáltal a lételméleti koncepcióknak is szerves részét képezi.

Úgy találom, hogy e két jellegzetesen filozófiainak nevezhető dimenzió szemléletesen tagolja a filozófia tulajdonképpeni tárgykörét. Noha a rendszertörekvések sajátossága az alapvető elvek összevonása, számszerű csökkentése; sőt végső soron a rendszeralkotó filozófus a valóságot egyetlen elvből kiindulva törekszik megragadni és elsajátítani, a világkép gyakorlati és elméleti szintjei tűnik, hogy ez az elvi a világkép gyakorlati és elméleti szintjei eddig szinte kivétel nélkül a szemléleti egyensúly megbontásához vezetett; konkrétabban, hogy még a legátfogóbb igényű filozófiák is amelyek közül mértékadó számomra A világkép gyakorlati és elméleti szintjei, Hegel, Marx és Kaczvinszky világnézete alkalmazták azt a módszertani szűkítést, hogy a valóságnak egy kitüntetett szegmensét alapul véve, modellnek használva adtak világmagyarázatot.

10 GYAKORI \ gyakorlati kilátások

Azt gondolom, hogy az eljárás jogos, mivel a tárgy holografikus “részben az egész” szerveződésű; és praktikus, mivel a modell terjedelme “kisebb” az egésznél, így elsajátítása megkönnyíti a valóságelsajátítást. A különféle rendszerek puszta létéből és megfordítva: a létező rendszerek különbözőségéből viszont arra következtetek, hogy a módszertani szűkítés iránya nem szükségszerűen meghatározott.

Egészen konkrétan azaz gyakorlatilag : nem kell kizárólagosan dönteni a modellálási lehetőségek egy adott kivitele mellett; és nemcsak gyakorlatilag, hanem elméletileg is lehetséges váltani és napi látása egy személynek keresni a különféle a világkép gyakorlati és elméleti szintjei között.

Paradox módon tehát megadható az egységes elv, ami az elvi egységesítés rendszertani hiányosságait kiküszöbölheti.

Amikor emberközpontú filozófiáról beszélek, azt állítom, hogy a konkrét-általános tárgyi környezet – vagyis a valóság – elméletileg újratermelt formában is emberközpontú marad.

Világkép — emberkép — pedagogikum Mindez azért van, mert a valóság elméleti elsajátítását vezérli az elsajátítás gyakorlati célja. A szubjektum szabályozza az objektumot, és e folyamatban a szabályozási hatékonyság alá vont terület célszerűen nő. A szabályozási tevékenység folytán a szabályozóban leképeződik a szabályozott – ez a kibernetika Conant-Ashby tétele.

Elite Dangerous Engineers Unlock Selene Jean felszerelés értékesítése szemész számára

A filozófia különös szubjektuma társadalmi alany konkrét-egyedi formában rajzfilmek a látás fejlesztésére emberi társadalomamelynek objektuma általános külső és belső, természetes és mesterséges környezete: sajátos természetei.

Mindezek alapján a valóság filozófiai modellrendszerét a társadalmi-természeti és a szubjektív-objektív szemléleti tengelyek dimenzionálják.

Szabadbölcsészet Ezek a tengelyek négy alapvető, és szorosan összetartozó területre osztják fel az emberi valóságot. A szubjektum életvitelében például jellegzetesen tükröződik a tárgyi környezet fenti felosztása: szokás ugyanis megkülönböztetni az ember anyagi, testi, lelki és szellemi életét.

Természetesen a “részben az egész” látási problémák rövidlátás lényegileg: rendszerszerűen tükröződik, ez azonban megengedi, hogy a valóságelsajátításhoz vagy éppen tárgyi-fogalmi kifejtéséhez a rendszer valamelyik részét modellként használhassam.

Szabadbölcsészet

Ezeket a lehetőségeket most konkrét példákkal illusztrálom: a filozófia- illetve tudománytörténet néhány művét röviden összefoglalva “körbejárom” a fenti térképet, felvillantva ezáltal a különböző nézőpontokra alapozható világképeket.

Fejléc menü rövidlátás mínusz 3 Általában véve elmondható, hogy a különbség abban áll, hogy a valóságfolyamat közömbös mozgásformáit az egyes szerzők az egyes rétegek különös mozgásformáiból kiindulva, azoknak a segítségével igyekeznek megérteni és ábrázolni. Így uralhatja a “nagy teleologizáló rendszerek” általános világképét az elvont szellemi munka; így képezheti a pszichologizáló megközelítések lényegét a lelki-tudati folyamatok fundamentalitása; így tekintik általános modellnek az egyébként modern biologista koncepciók az élővilág sajátos jelenségeit; és végül ugyanezen oknál fogva húzódik végig az újkori filozófia történetén egy állandóan jelenlévő fizicista vonulat a mechanikus materializmustól a pozitivizmusig.

Kevésbé a szélsőségek bemutatása, mint inkább az egyensúlyi pont megtalálása az, amire a világkép gyakorlati és elméleti szintjei jelen vizsgálódás törekszik. Éppen ezért a célom nem annyira a szembenálló irányzatok idealizmus-materializmus stb. Mégsem pluralizmus, mégsem súlytalan tolerancia az, ami ennek az eljárásnak a konceptuális magvát képezi.

Amik a meta-szinten zajlanak: az egyensúlykeresés általános elve által vezérelt folyamatok és az ezeknek irányt adó egyensúly-törvény – ez az az alap, amelyből egy integráló jellegű világnézet fakadhat.

Ez a filozófiatörténeti a világkép gyakorlati és elméleti szintjei tehát egy mediatív eljárás meditáció : a szisztematikát megelőző genetikai szál, egy vezérfonál, amely a módszertani kiindulópontba vezet.

Az elv mély és biztos tudatosítása a cél, mert ez az az eszköz, ami a filozófia megvalósítását egyáltalában lehetővé teszi.

Szemtorna elmélet

Hegellel kezdem, aki jó referenciát szolgáltat az őt követő, és rá explicite támaszkodó, nézeteit belőle kifejtő Marxhoz. Rövid rendszer-etológiai kitérő után Kaczvinszky József fő művére, a Kelet világossága című opuszra koncentrálok; végül Arisztotelész erénytanából egészítem ki a fő témámat – az egyensúlyelvet – is megalapozó gondolatokat.

Így, mintegy “csigavonalban” közelítek az elérendő kiindulóponthoz. Hegel: “Csakis a szellemi a valóságos.

Pontosan ezt jelenti a hegeli “szubsztancia mint szubjektum”, illetve a szellem “önmagával való azonossága a máslétben” elve. A folyamat eredménye a társadalmi valóságelsajátítás különös objektivációs rendszere: a a jövőkép új műveletek helyreállítása. A rendszer felépülése a szubjektum rövidlátás véda önismereti folyamatként zajlik. Hegel a világkép gyakorlati és elméleti szintjei “[ ] a szubsztancia lényegileg szubjektumnak mutatkozik. Azzal, hogy ezt tökéletesen megmutatta, a szellem azonosította a világkép gyakorlati és elméleti szintjei lényegével, tárgya magának, amint van, s a közvetlenségnek, valamint a tudás és az igazság szétválasztásának elvont eleme le van győzve.

A lét abszolút módon közvetett; – szubsztanciális tartalom, amely éppoly közvetlenül az én tulajdona, személyes én jellegű, vagyis a fogalom.

Grasping The Illusory Nature Of Thought csökkent látás fogalma

Ezzel zárul a szellem fenomenológiája. Amit benne készít magának a szellem, az a tudás eleme. A kivetítés következménye, hogy a társadalmi objektivációs folyamat mint történelem mutatkozik meg. Végső soron pedig a teljes valóság a szellem “önkivetülési” folyamataként fenomenalizálódik.

Lásd még.